Korszakváltás

Jelenleg egy erőteljes spirituális ébredési folyamatot él meg az emberiség.Sokan mennek át átlényegülési folyamaton, élnek meg saját életükben is korszakváltási katarzisokat. Ez az út része.

A szó kevés ahhoz, hogy ezt leírjam, a verseim igazabbul mondják el Neked.

2005_0204(040)(1)

2004 decemberében, a Cunami napján egész lényemet megrázó folyamaton mentem át, amely szilveszter éjjelén és Újév napján folytatódott. Lélekbeli találkozás volt a Föld Anyával és minden lényével. Átéltem a fájdalmukat. Saját felelősségemként éltem meg, hogy az emberiség Földet pusztító tevékenységének a részese vagyok, hogy nap-mint nap mérgezzük a gondolatainkkal-, érzelmeinkkel-, cselekedeteinkkel. Rosszul bánunk azokkal a lényekkel a bolygón, akiknek a „királyai” vagyunk, akikről való gondoskodás a feladatunk lenne.  Szóval kimondhatatlan fájdalmat éltem, hogy mit tehetek én ezért ebben az emberi testben, tehetetlennek éreztem magam, és még jobban elkeseredtem. Ekkor megszólalt bennem az „ÉG” hangja, megkaptam a választ az alábbi versekben.  Transzmutáció ment végbe, megszületett a „Gyermek bennem”.

„ISTEN GYERMEKE”

Isten gyermeke
(2004. szilveszter éjjelén)

Elmúlt sok-sok év.

Sokat megéltem, s bölcsebb lettem.
Lelkem mélyén, megszületett a Gyermek bennem.

Sír, de boldog, oly szép, mint egy Tündér!
Tudja, hogy mi a sorsom.

Beszél a rendről, az igazságról.
Hisz az igaz emberségben, az elrendeltetésben.
Látja a mindenben benne levő Istenit:
Azt, ami a leglágyabb, és mégis a legerősebb.

Ismeri az Élet Szentségét.

Lobog benne a tűz,
Kész az élet nagy kalandjára!

Hisz áldott, ISTEN GYERMEKE.

 

Változás
(2005. újév napja)

Medvetalpon jár az éj,
Gyülekeznek, a fellegek.
Szívemben egy holdsugár kél,
Énekelve száll fel a lelkemből.

Mi történik a világommal?
Elnyeli a felhő, vagy a lelkem óceánja?

Félek....
Fogom a múltam takaróját, vacogok.

Kitátja a száját, s el akar nyelni!

Villám fut át az égbolton, esik az eső!
Oly jó meleg, finoman simogatja a talpam.

Áradó könnyeim, szívemnek fájó veszteségeim között, előugrik egy „Bolond, és kinevet.

Merd élni az életedet!
Nem azért kaptad, hogy elfecséreld!
Önmagadért vagy felelős!

A jövő az nem vad oroszlán, ami felfal!

Szívedben szivárvány húrokon tündérek játszanak.
Nézd, és figyeld meg őket, mert közülük való vagy!

Gyógyítsd meg a Földet!

Műveld meg földjeidet, vess beléjük éltető magokat!

Hatalmadban áll, hogy szebb és jobb legyen a Világ!

Több vagy, mint egy Tündér,

ISTEN GYERMEKE VAGY!